A Shuri Kastély (Shuri-jo Castle) a több mint 450 évig fennálló, Kína, Japán és Korea közötti kereskedelemből prosperáló, békés óceáni hatalom, a Riukiu Királyság politikai, gazdasági és kulturális központja, egyben jelképe volt. Sho Hashi király, aki 1429-ben egyesítette az addigi törzsi hatalmakat a Riukiu Királysággá, építtette a várat, és helyezte a királyság politikai központját ide.
Sajnos a történelem folyamán (lásd alább) a kastély többször is a föld színével vált egyenlővé, s a Riukiu Királysággal együtt nyomtalanul el is tűnt volna a történelem süllyesztőjében, ha az 1920-as években néhány japán történész és archeológus nem emeli fel szavát a már bontásra előkészített épületek és egyéb értékek megőrzéséért. Egyre többen álltak az önálló kultúra felelevenítéséért küzdők mellé, végül 1925-ben a Shuri Kastélyt japán nemzeti örökséggé nyilvánították, és megkezdték helyreállítását. Sajnos a hamarosan régi pompájában tündöklő épületegyüttes nem állhatott fenn soká.
A viszontagságoknak ezzel nem ért vége, 1945-ben a 2. világháború végén az okinawai csata idején a japán honvédelem 1000 méteres alagútrendszert épített főhadiszállásul a Shuri Kastély alá, a dombba; lényegében ez lett az oka, hogy az amerikai légierő könyörtelen szőnyegbombázás célpontjául jelölte meg a kastélyt – meg is semmisítették teljesen. A háború után – ironikusan amerikai segítséggel – a Riukiu Egyetem első épületeit emelték a volt királyi kastély helyére; az egyetem azonban lassan kinőtte a területet, és Okinawa Japánhoz való visszacsatolása után új campust kapott. A japán kormány 1986-ban határozta el, hogy helyreállítja a Shuri Kastélyt, az építkezések 1989-ben kezdődtek el, s 1992-ben már részlegesen meg is nyílt a kastélypark. Jelentős lendületet adott a rekonstrukciós munkálatoknak a határozat, miszerint 2000-ben a G8-as csúcsértekezletet (a világ vezető 8 államának) bankettjét Okinawán szándékoztak tartani. A rendezvény nagyon sikeres volt, és fokozta az okinawaiak érzületét, hogy hazájuk a békés fejlődést szolgálja. A Shuri Kastélyt (annak ellenére, hogy teljes egészében hiteles másolat, szinte semmi sem, még a helyszín, a domb, a falak sem eredetiek benne) a Világörökségrészévé nyilvánították.
Az eredeti „Nemzetek Hídja” Harangot (The Bridge of Nations Bell) bronzból öntötték 1458-ban, és a Shuri-kastély központi épülete, a Seiden előtt függött. Felirata így szól: „A Riukiu Királyság gyönyörű nemzet, amely a déli tengereken Korea, Kína és Japán között fekszik. A Királyság hídként köti össze a nemzeteket kereskedő hajóival, amelyek egzotikus termékeket és kincseket szállítanak.” Ezek a szavak az óceáni királyság büszke szellemét fejezik ki. A most látható harang az elpusztult eredetinek pontos mása, amelyet az arról készült, az Okinawai Tartományi Múzeumban őrzött öntőforma alapján csináltak. A 2. világháborúban, 1945-ben az okinawai csatában a teljes Shuri Kastéllyal együtt a harang is megsemmisült, s a harangot és a hozzá tartozó épületet (haranglábat) csak 2000-ben rekonstruálták.
