A hétvégén - az előző Seifa Utaki mellett - meglátogattam a riukiu királyok sírjait, így ezek a bejegyzések most eléggé "történelmire" sikerültek...

Sokat olvastam Sho Nei királyról, aki 1564-tól 1620-ig élt, és 1586-tól volt király, haláláig. Élete nem túl szerencsésen alakult, Sho Nei volt az, akinek uralkodása alatt a Riukiu Királyság elvesztette függetlenségét és kénytelen volt behódolni az erőszakos japán Satsuma klánnak. Ez 1609-ben volt, a történet izgalmas és szomorú, megírtam egy kis esszében (amit ide sajnos nem tudok föltölteni), de regényre, filmre is alkalmas lenne. (Tudomásom szerint, legalábbis a nyugati kultúrában, nem készült még ilyen.)

Kyushu urai, a Satsuma nemzetség és a hozzájuk tartozó szamurájok, miután Japánban létrejött a sógunátus (egyfajta központosított diktatúra), elfoglaltságra vágytak, illetve a sógun jobbnak látta lekötni energiájukat, nehogy ellene fordulhassanak. Erre kínálkozott fel jó apropóul Sho Nei bizonytalankodása és gyenge ellenállása, amellyel nem volt hajlandó támogatni a japánok Korea elleni invázióját. Az alkalom tehát a büntetés volt, a Riukiu Királyság megbüntetése, és - hogy rövidre fogjam a dolgot - a Satsuma 3000 szamurájjal lerohanta Okinawát, néhány nap alatt elfoglalta a Shuri Kastélyt, és fogságba ejtette a királyt és vagy 100 magasrangú tisztviselőjét. Sho Neit és társaságát másfél évre Edo-ba vitték, ahol addig tartották fogva, amíg meg nem esküdött, hogy népét és királyságát mindenben alárendeli a sógunnak. Ez súlyos következményekkel járt, a Riukiu Birodalomnak ezentúl óriási adókat kellett fizetnie minden évben. Sho Neit olyannyira megviselte ez a népét végleg megbélyegző fordulat, hogy úgy rendelkezett, nem temethetik a dicsőséges riukiu királyok mauzóleumába, hanem külön, szerény sírhelyet kell kapnia. Ez készült el Urasoe vára mellett, ezzel kezdtem szombati látogatásomat.

Az "Urasoe Yodore"-t nem volt könnyű megtalálni, sehol semmilyen tábla nincs. A kalauzokból az derült ki, hogy szinte az egész dombot elpusztította az Okinawai Csata, és csak nemrég építették újra Urasoe várának néhány falát, és a hozzá kapcsolódó sírhelyet. Először az urasoei Art Museum-ban kezdtem, ahol szép korabeli lakkozott tárgyak vannak, az épület alatt pedig remek antikvár könyvvásár (mindjárt el is költöttem vagy 8 ezer yent). Utána némi bolyongás után végül a City Office-ban kaptam térképes felvilágosítást a várdombról, ahol egy kis múzeum fogadott. Innen van pár perc sétára az újjáépített, sziklafalba vájt sírhely. Szegény Sho Nei király végülis szép helyen nyugszik, és hát a történelem kerekét úgysem állíthatta volna meg.

A másik királyi sírhely, Tamaudun meglátogatása már nem ütközik nehézségbe, ez a Shuri Kastély mellett van, a világörökség része. Hatalmas mauzóleum-együttes, lényegében három óriási, falba épített sírkamra. A középsőbe temették frissen az elhunytakat, de végleges nyughelyük nem ez volt. Az enyészet után néhány év múlva kinyitották a sírboltot, kivették, lemosták, megtisztították a csontokat és most már véglegesen díszes urnákba helyezték őket. Ezek a királyi urnák sorakoznak szépen a bal oldali sírboltban. A jobb oldaliba pedig a királyi hozzátartozók, az uralkodók rokonsága került. Maga a mauzóleum természetesen csak kívülről nézhető meg, de a belsejüket szépen feltárták a régészeti kutatások, és makettben mutatnak be mindent egy múzeumban. Az épületegyüttes sikeresen átvészelte az Okinawai Csatát.