Okinawa a Riukiu-szigetek legnagyobb tagja, területe 1200 négyzetkilométer, lakosainak száma 1,2 millió. "Fővárosa" Naha, amely egyben a több mint 160 szigetet magába foglaló Okinawa Prefektúra székhelye (ezekből csak 46-on van egyáltalán lakosság, a többi lakatlan).

A sziget déli és középső része sűrűn lakott, igen fejlett, nagyváros jellegű. Az északi rész természetvédelmi terület, itt terül el a Yanbaru őserdő, amely még sok karaktert őriz a sziget eredeti, szubtrópikus erdőségeiből, különleges növény- és állatvilágából.

Okinawa a 2. világháborúban az USA-Japán konfliktus áldozatául esett, s szinte teljesen porig rombolták. Túlélők szerint a 90 napig tartó hírhedt Okinawai Csata során olyan erős bombázás érte a szigetet, amely a hegyek, folyók alakját, földrajzát is megváltoztatta, komplett tájak tűntek el és alakultak át... Borzalmas lehetett.

Az okinawaiak mindezek ellenére nagyon békés, vendégszerető, jókedvű nép, mind nyelvükben, kultúrájukban, mind antropológiai jellemzőikben inkább emlékeztetnek a csendes-óceáni népekre (hawaiiak, polnéziaiak, sőt fülöp-szigetiek és maorik), mint az északi japánokra.

Ja és a végén. Hogy miért lett a blog címe Okinawa Mi Amor? Ez egy dal címe, „Okinawa szerelmem”, amelyet a nagy sikerű Diamantes együttes énekel itt, Okinawán. Igen, spanyolul van: ez az együttes, illetve frontembere, Alberto Shiroma perui születésű, 1986-ban érkezett Japánba, Okinawára, ahonnan nagyszülei vándoroltak ki Peruba. A kezdeti nehézségek után 1991-ben megalapította a Diamantes együttest, amely latin zenét játszik, sodró lendülettel okinawai hagyományokat egyesítve, és óriási sikerrel. Egyik gyönyörű számuk az „Okinawa Mi Amor”, amely kifejezi mindazt a bonyolult érzésvilágot, amelyet az okinawaiak éreznek földjük iránt, akár helyben élték túl a nehéz történelmet, akár úgy, hogy elmenekültek, majd visszajöttek.