A riukiu üvegművészet mára világhírűvé vált, szépen kinőtte magát. Eredetét állítólag legalább 100 évre vezetik vissza, a Meiji-időszakba és Kínába, de igazából csak a 2. világháború után alakult ki, amikoris a teljesen elszegényedett országrész gazdaságát, az emberek megélhetését bármi áron fel kellett lendíteni. Erre a cukornád- és az ananászültetvények mellett jónak mutatkozott a rengeteg, még az amerikai katonák által eldobált kólás és sörös üveg felhasználása... Persze azért ez inkább már csak az 1972-ig tartó amerikai fennhatóság idejére, a békeidőszakra volt jellemző. De miután Okinawa visszatért Japánhoz, önálló gazdaságát és profilját szinte a semmiből kellett kialakítania, így jött létre a színes, fantáziadús okinawai üvegművészet.

A poharak, palackok és egyéb üvegtárgyak jellegzetes mintáját és alakját először a szemétüveg használata határozta meg: ezért volt mindenféle színárnyalatú, buborékokkal teli az okinawai üvegtermék. Később ebből a hibából erényt kovácsoltak: elképzelhetjük, hogy az eleinte hibás, véletlenül és rendszertelenül buborékos üvegpoharat milyen nehéz is lehet "megrendelésre" előállítani, azaz a készlet minden darabjának hasonlóképpen színesnek és "hibásnak" kell lennie. Ráadásul a minta és a forma ma már tehetséges dizájnerek munkája, sorozatgyártásban.

Az okinawai üvegtermékeket tehát a meleg, gyönyörűen egymásba olvadó természetes színek, a narancs, a sárga, a kék és a zöld jellemzik. A hagyományos poharak mellett azonban az igazi mesterek szinte minden alakzat, csendélet elkészítésével megpróbálkoznak, színes virágcsokrok, pálmafák, állatok és más figurák kerülnek ki a kezük alól.