Minna-jima egy alig fél négyzetkilométer területű picike sziget, 10 percnyi hajóútra a Motobu-félszigettől, Okinawa középső, nyugati részén. Legmagasabb pontja 27 méter, lakosainak száma 53, tehát nem mondható egy jelentős földdarabnak. Hogy mégis vasárnapi úticélul tűztem ki, azt csodálatosnak mondott tengerpartja, kristálytiszta víze (és persze az, hogy még nem jártam rajta) indokolja...

Alakja félhold vagy kifli - ezért "Croissant-szigetnek" is nevezik. A Minna kandzsija (水納) egyébként "nincs édesvíz"-et jelent.

Amikor megérkeztünk a hajóval, egyből besétáltunk a félkör alakú öbölbe, de a víz tisztasága itt nem nyűgözött le, úgyhogy tovább mentünk a baloldali külső ívre. Lepakoltunk, és a vízbe vetettük magunkat - 11-kor már kellő forrósággal sütött a szeptemberi nap. Egyből átúsztunk a kis sziklazátonyhoz, amelyről érkeztünkre tengeri madarak, csérek röpködtek fel riadtan. A víz valóban nagyon szép tiszta volt, sok volt a korall is meg a halak, bár nem annyira mellbevágóan gyönyörű, mint Nagannu-jimán...

Miután kiélveztük a tengert, visszamentünk a "faluba", hogy taco-rice-ot ebédeljünk, egy kicsit pihenjünk, majd még a délutáni visszaút előtt egy másik parton is kipróbáljuk a tengert.

Itt a homok gyönyörűségesen szép volt, a víz sekély, és elég sok nagy méretű, asztalszerű tányérkorrallt láttunk. A szokásos élmény volt megint megfogni egy gömbhalat (Tetraodontidae család): olyan muris, amikor szegény hirtelen ijedtében (mert elmenekülni nem elég gyors) labda nagyságúra fölfújja magát, kimereszti a tüskéit, és aztán tehetetlenül lebeg a tengerben, bízva jószerencséjében, hogy a támadó majd magára hagyja...