Április-májusban otthon voltam. Nem csak azért mentem haza, mert lejárt az okinawai szerződésem 2011. március 31-gyel (Japánban az állami intézmények gazdasági évfordulója március végén van, és az új költségvetési év mindig április 1-gyel kezdődik), hanem mert nagyon vágytam is már haza. Élénken élt az emlékezetemben az előző év (2010) "tavasza" Okinawán: szinte egyfolytában zuhogott az eső, nyomasztó volt a pára és a félhomály, és minden megpenészedett a lakásomban. A Húsvét Magyarországon gyönyörű, a májust imádom, a tavasz illatát, a hosszabbodó nappalokat, a csodálatosan kizöldülő, kivirágzó Természetet... Erre vágytam, orgonára, pitypangra, gyöngyvirágra, a rétünkön rohangáló őzekre, a bolondul csicsergő, fészekrakás lázában égő madarakra... Szerencsére már zsebemben volt az okinawai szerződésem június 1-től újabb egy évre, így aztán a sok politikai hercehurcát, a megélhetési nehézségeket, az embereket mindennap foglalkoztató gondokat kicsit távolról, hazajáró turistaként szemlélhettem... De az otthonomat, a családomat, a hazámat kifejezetten élveztem! Beszéljen helyettem itt ez a néhány kép.