Ezek régebbi "Japan Update" hírek, de gondoltam érdemes róluk beszámolnom. Az egyik szomorú, kezdem ezzel:
Egy 62-éves okinawai halászembert találtak a vízben megfulladva, 2011. július 7-én. Körülbelül 2-300 méterre a parttól lebegett a vízen Yomitan körzettől (Közép-Okinawa) nyugatra, a Keletkínai-tengerben, Toya halászkikötő közelében. A helyi parti őrség a bejelentés után nagyon gyorsan a helyszínre ért, de már így is késő volt: hiába vitték Munemasa Furugent a kórházba, már csak a halálát tudták megállapítani.
A szemtanúk szerint este 7 óra körül hagyta el kis halászhajóján a kikötőt. Régimódi módszerrel, a csónakjáról a vízbe vezető lélegzőcső segítségével halászott. Ez a technika meglehetősen veszélyes, különösen ha egyedül van az ember. (Azt nem tudni, vajon Furugen két társa, akikkel együtt indult el, hova tűntek a baleset idejére.) A módszer, bár internetes honlapokon még ma is lehet vásárolni ilyen felszerelést, igencsak kockázatos. A búvárhalász nehéz ruhát ölt, súlyokkal tartja lent magát a tengerfenéken, miközben a levegőt egy műanyag csövön a csónakjából működő regulátor, nyomásszabályzó segítségével kapja. Ha bármi hiba történik, elakad a cső, elromlik a regulátor vagy belegabalyodik a halász valamibe, a víz alól szinte semmi esélye sincs, hogy segítséget kérjen vagy kapjon. Nyilvánvalóan ez lett Furugen veszte is.
A másik hír nem kevésbé félelmetes, viszont szerencsére inkább humoros kimenetelű lett. Yoshimitsu Shimabukuroról, a 70 éves Ie-szigeti poliphalászról szól, aki 2011. június 8-án indult 10-napos tengeri halászatra rozoga hajóján. Élelmet, vizet ennyi időre vitt magával, de a második napon hajójának motorja leállt. Ekkor látták utoljára délután 5 órakor mintegy 15 km-re Cape Hedotól, Okinawa szigetének legészakibb pontjától.
Miután a 10-napos "kirándulása" leteltével nem tért haza, 18-án keresésére indultak. Sajnos semmi nyomát nem találták se neki, se hajójának a környéken.
Húsz nappal később, július 7-én egy külföldi teherhajó figyelt fel egy apró, hánykolódó halászhajóra délelőtt 11 óra 40 perckor Shikoku szigete mellett, a Kochi prefektúrához tartozó Cape Moroto tengerfoktól 70 km-re dél-délnyugatra. Ez a pont több mint 1000 km-re van attól a helytől, ahol Shimabukurót utoljára látták bárkájával. A parti őrség helikopterrel tartotta szemmel a hajót addig, amíg a mentőhajó délután 3-kor odaérkezett, és átemelte magához a kimerült halászt. Azonnal Kochi város kórházába szállították, ahol az orvosi ellenőrzés csak erős éhséget és folyadékhiányt állapított meg. Shimabukuro beszélni is alig tudott, annyira kiszáradt és kirepedezett a szája. Ettől függetlenül öntudatánál volt, és más nagyobb baja nem esett.
Későbbi beszámolója alapján tudjuk, hogy hajójának motorja csak két napig működött, majd a helyzete tovább rosszabbodott, amikor rádióberendezése is elromlott. Csak némi vize maradt a 20 napos sodródás idejére, élelmet nyilvánvalóan csak a tervezett első 10 napra vitt magával. Hogy a poliphalászat végül milyen sikerrel járt, arról nincs hír...
