Nem akarok ám én itt történelmi hódolatot tenni (bár ami azt illeti, ez a császári család megérdemli), hanem - biológus voltomat nem elfeledve - csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelenleg élő japán császári család tagjai közül hárman is zoológiával, azaz állattannal foglalkoznak...

A képen balról jobbra a következő személyek láthatók:

Masako koronahercegné (Naruhito koronaherceg felesége, ülve), karjában Aiko heregnővel, Kako hercegnő (Akishino herceg kislánya), Akihito császár (ülve), mögötte Akishino herceg (másodszülött fiú), Mako hercegnő (Akishino elsőszülött kislánya), Michiko császárné (ülve), Kiko hercegné (Akishino herceg felesége), Naruhito koronaherceg (elsőszülött fiú, trónörökös, ülve), mögötte Mrs Sayako Kuroda (volt Nori hercegnő).

A harmadik generációs trónörökös, a 2006-ban született Hisahito herceg (Akishino fia) ezen a képen még nem látható.

A japán császári család a világ leghosszabb, egyenes leszármazotti ágon öröklött monarchiája, és feje mára már az egyetlen uralkodó, aki a császári címet viseli. Akihito a 125-ik japán császár, az állam és az egységes japán nép vezető szimbóluma, egyben a shinto vallás főpapja. Japánul tennónak, "mennyei uralkodónak", angolosan néha "mikado"-nak nevezik. A hagyomány szerint i. e. 660 óta létezik a japán állam, ez azonban sem régészeti leletekkel, sem a történetírással nem igazolt.

Akihito 1933. december 23-án született (ez a naptári nap nemzeti ünnep Japánban, így szerencsés módon egyúttal a keresztény karácsonyt is meg lehet hivatalosan  ünnepelni...). Apja Hirohito császár volt, aki (csak hogy még egy nevezeteset említsek) Meiji császár (1852-1912) unokája. A japán császárok uralkodásuk idejét külön névvel illetik, és az időszámítás ehhez a névhez kötve mindegyikük uralkodásával újrakezdődik. Így a japán történelmet a császárok uralkodásainak időszakaira bonthatjuk: Meiji (1867-1912), Taisho (1812-1926), Showa (ő volt Hirohito), 1926-1989). Akihito uralkodásának időszaka a "Heisei" nevet kapta (azt jelenti "béke mindenütt"), jelenleg tehát Heisei 23-ban (2011) vagyunk, a japán időszámítás szerint.

Már Hirohito császár ismert volt arról, hogy tengerbiológiával foglalkozott, több tucat tudományra új csalánozó állatfajt (Hydrozoa) írt le. A császári palota alatt tengerbiológiai laboratóriumot rendezett be, nem csoda tehát, hogy a négy lány után következő elsőszülött fia, az 1989-ben trónra lépő Akihito is komolyan érdeklődött a tengerbiológia iránt. Ő halakkal foglalkozik, és számos taxonómiai cikket írt a gébfélékről (Gobiidae). A tudománytörténettel is törődik, 1992-ben a Science-ben jelent meg cikke a korai japán természettudósokról:

2007-ben pedig a talán legnevesebb természettudományi szaklap, a Nature publikált írást tőle a Linné-évforduló alkalmából:

Akihito császárnak (aki jelenleg 78 éves) feleségével, Michiko császárnével három gyermeke van: Naruhito koronaherceg, trónörökös (született 1960-ban), Akishino herceg (született 1965-ben) és Sayako (volt Nori hercegnő, született 1969-ben). Hogy miért kell mindig "volt hercegnőt" mondani, arra a következő a magyarázat: Sayako (lánykori nevén Nori) 2005-ben feleségül ment Yoshiki Kuroda építésztervezőhöz, akinek semmiféle arisztokratikus múltja, családja nincsen. Az 1947-es japán császári udvartartási törvény szerint a császári család nőtagjának ebben az esetben le kell mondania születési jogáról, szerzett előnyeiről, és gyakorlatilag ki kell lépnie a császári családból. Sayako (azaz Mrs Kuroda) tehát a polgári életet választotta, és ezzel származásának minden arisztokrata előnyét elvesztette.

Sayako amúgyis eléggé gyakorlatias személy, 1992-ben a tokiói Gakushuin Egyetem Tudományos Karán szerzett diplomát, és még ebben az évben a híres Yamashina Ornitológiai Intézet (valójában általános biológiai laboratórium) kutatója lett. Tudományos publikációi különféle madarak tanulmányozásáról, többek közt jégmadarakról szóltak. Házasságkötése alkalmával azonban ezt a munkát is abbahagyta, és jelenleg életét kizárólag családjának szenteli.

Akihito császár másodszülött fia, Akishino herceg is kapcsolódik a biológiához. Ő Fumihito polgári néven 1996-ban szerzett ornitológiából (madártanból) doktori fokozatot, disszertációjának címe: "A vadon élő tyúkfélék molekuláris törzsfája, és a háziasított tyúk monofiletikus eredete" volt. Előzőleg 1993-94-ben Indonéziában és Kínában végzett tereptanulmányokat. A madarászat mellett őt is érdekelte a halbiológia: amikor apja még trónörökösként betelepítette Thaiföldre az afrikai Tilapia bölcsőszájú sügereket, Fumihito részt vett ebben a munkában, és később "harcsaspecialistaként" is elhíresedett.

Akishino herceg (aki házasságával kapta meg új nevét) jelenleg a már említett Yamashina Ornitológiai Intézet elnöke, és a Japán Állatkertek és Akváriumok Szövetségének is vezetője. Tiszteletbeli tagja a japán World Wide Fund for Nature-nek is (WWF).

Nem lehet elfelejtkezni még egy biológus császári családtagról sem, igaz, ő nem közvetlenül a császári család leszármazottja. Syu Kawashimáról van szó, aki Kiko Kawashima (Kiko hercegné, Akishino felesége) bátyja. Ő a japán lovak eredetével, biológiájával foglalkozik, agrártudományi egyetemi végzettsége van, és 2005-ben tartott előadást a "The Society for the Study of Human Animal Relation" társaság konferenciáján "Az ősi japán törpelovak genetikai és történelmi eredete" címmel. Amennyire ki tudtam nyomozni (Wakako Machida segítségével) ez volt a 2004-es doktori disszertációjának anyaga, és arról szólt, hogy a yonaguni, miyakoi és tokara-szigeteki kis termetű lovak valójában a mongol lovak leszármazottai, és más útvonalon érkeztek Japánba, mint az egyébként Koreából érkező, nagyobb termetű lovak. Lényegében tehát ezek a pónik az ősmagyar, szintén mongol eredetű, hucul lovakkal vannak rokonságban.

Végül a trónörökösről: Naruhito koronaherceg 1982-ben és 1988-ban szerzett történész diplomát a tokiói Gakushuin Egyetemen. Ugyan a természettudományok nem a szakterülete, de mégis kapcsolódik valahogy apja és nagyapja örökségéhez: a vízgazdálkodás, a vizek védelme, a vízi kereskedelem története érdekli. 1983-1985 között Oxfordban, Angliában tanult, erről a két évről "A Temze és én" címmel jelentetett meg 1993-ban könyvet, amelyben a Temze folyami szállításának történetét írta meg. 2003-ban és 2006-ban is részt vett és előadást tartott az ún. "Világ Vízi Találkozója" (World Water Forum) konferenciákon, Kyotóban és Mexikóban.