Miután fiam és barátnője megérkeztek a 24 órás repülés után, némileg pihentek, és másnap  fogtuk magunkat és elmentünk a Ryukyu Mura nevű okinawai skanzenbe (na ez aztán a kultúrák zagyva egyvelege!). Ez tulajdonképpen egy turistáknak szóló néprajzi falu, eredeti, a Riukiu királyságból való házakkal, kézműves műhelyekkel (agyagozás, szövés-fonás, sütés-főzés, cukornád-préselés), és persze népitáncos, zenés bemutatókkal.

A telep kb egy órányira van Ginowantól, a szállásunktól. Az úthoz nagyobb autót béreltünk, mert a Pajero Mini tényleg mini (csak 4 embernek való, vagy még annyinak se). Először megálltunk a Zanpa Misakinál, Okinawa szigetének szép nyugati szirtjénél, ahol egy hatalmas agyagoroszlán őrzi a tájat...

A Ryukyu Murát két kis figura reklámozza, hogy mik ezek valójában, nem sikerült kideríteni, ősemberek vagy vademberek, esetleg tündék, fűszoknyával, hosszú füllel, jópofák.  Alighogy megérkeztünk, máris kezdődött a táncbemutató, amit azt hiszem iskolásgyerekek adtak elő, nagy lelkesedéssel, jókedvvel, népviseletbe öltözve.  Dobolás, éneklés, lábemelgetés, ugrálás, és a sanshin nevű háromhúros hangszer (mint egy bendzsó) hangja adják a vázát ennek a táncnak.

A legjobb az oroszlános tánc volt, bejött két nagy szőrös oroszlán (mindegyiket 2 ember mozgatta belülről), és egészen élethűen, ragyogó mozdulatokkal utánozták az oroszlánok viselkedését, morgását, vakaródzását, játékos hempergését. Persze közben ijesztgették a kisgyerekeket. Remek volt. Videó a Facebookon!

(http://www.facebook.com/video/video.php?v=1259529302827&ref=nf)

Utána körbesétáltunk a parkban, megnéztük a népies házakat, a különféle hagyományos paraszti munkafolyamatokat, úgy mint például a cukornádmalom bivalyhajtotta működését. Ezzel préselik ki a cukornád szárából a cukros levet, amelyet aztán főzéssel besűrítenek és barna cukrot készítenek belőle.

Petiék mindenütt hatalmas sikert arattak a gyerekek körében: "kawai-kawai" felkiáltással ("aranyos-aranyos") rohangálták körül őket, és midennáron fényképezkedni akartak az európai szőkeségekkel...

Megéheztünk, és ettünk finom "okinawa sobá"-t a bejárathoz közeli étteremben, ahol színpad is volt (meg rengeteg bolt), és miután megebédeltünk, remek műsor kerekedett megint: dobolás, lábemelgetés, füttyögés, oroszlános tánc is. Mindez az emelvényen üldögélő Riukiu királyi pár (persze csak színészek) gyönyörködtetésére. A végén még a vendégeket is bevonták a körtáncba. Jó hangulatban mentünk el.