A legenda szerint a riukiu népet (ami persze abszurdum, mert ilyen nincs, csak szigetlakók vannak), Amamikiyo isten "alapította", aki Okinawától keletre, Kudaka szigetéről indult, és Okinawa szigetén a délkeleti részen, valahol a mai Chinen-foknál ért partra. Megérkezése után felment a hegyre és megépítette lakhelyét, a Tamagusuku várat, ami ma romjaiban áll, és szent helynek számít. Ennél sokkal fontosabb szent hely azonban a közelben lévő Seifa Utaki, vallásos kegyhely, amely két hatalmas, egymásnak dőlt sziklából áll. A köztük lévő hasadékon át lehet az ősi oltárhoz jutni, ahol a Ryukyu Királyság legfőbb papnői, s közülük is a legelső, a Kikoe Ogimi (többnyire a király nővére vagy nagynénje) végezték a ceremóniát.

Az oltártól szép kilátás nyílik Kudaka-jimára.

Sejthető mindebből, hogy valójában ezt az egész legendát a Riukiu Királyság létezésének indoklására találták ki. Így is van, a legtöbb vallásos elem a királyság fénykorában Sho Shin királynak, a 2-ik Sho Dinasztia harmadik királyának találmánya, aki a gondosan egymásra épített történeti momentumokat misztikus körülményekkel egészítette ki. Sho Shin volt az, aki apja, a 2-ik Sho Dinasztiát indító Sho En király (nevének kandzsi jele a mai yen karakterrel egyezik, 1415-től 1476-ig élt) tiszteletére a Shuri Kastély mellett megépítette a királyi mauzóleumot, ahova aztán több mint 40 király temetkezett.

Mindenesetre a dolog jól működött, és segített összekovácsolni a Riukiu Királyság számos kis szigetén élő, kultúrában, szokásaikban különböző népeket. Sho Shin 1465-ben született, és 1476-tól (tehát 11 éves korától) 1526-ig (nálunk a mohácsi vész!) uralkodott, idejét "Chuzan aranykora"-ként szokás fémjelezni. Sho Shin volt az, aki megerősítette a Királyság irányító szerepét, Shuri központi helyét, leküzdötte a még mindig lázongó törzsfőnökök önállóságát és gazdasági, kereskedelmi prosperitást hozott a birodalomba.