Az eddigi bejegyzések túlnyomó része arról szólt, hogy Okinawa és az itt élő emberek milyen paradicsomi állapotot képviselnek. Sok olvasóban ez biztos enyhe irigységet, rosszabb esetben hitetlenséget ébreszthet, hogy ilyen „tökéletes” hely nincs is a világon. Hát megnyugtathatok mindenkit, valóban nincs. Okinawa nagyon „élhető” helyszín, az emberek derűsek, a természeti környezet gyönyörű, az élet nyugodt, optimista, de persze, hogy nem mentes a hibáktól. Egy ilyen negatív benyomásomat szeretném most elmesélni.

Tegnap délben elautóztam a Motobu-félszigetre, egy találkozóra a Churaumi Akváriumhoz. Mivel kissé hamarabb értem a közelbe a tervezettnél, gondoltam megállok annál a kis partszakasznál, amelyhez az elsők között vittek ki tavaly augusztusban. Ennek a csodálatos, hangulatos kis öbölnek a képe adja ennek a blognak a fejlécét is. A 449-es útról kellett hozzá lekanyarodni, alig észrevehető helyen, Nago városát elhagyva a sziget nyugati partján.

Az öböl amúgy teljesen "jelentéktelen", névtelen, a helyieknek nyilván fel sem tűnik, legfeljebb néha horgászni, esetleg egy kis családi beach partyra jártak ide ki. A víz kristálytiszta, a partot hófehér korallhomok borítja, előtte kisebb sziklateraszok, festői kőgombák élénkítik a tájképet. Többször is visszajöttünk aztán ide, rajtunk kívül emberek szinte sose voltak, legfeljebb egy-egy romantikázó szerelmespár. Előszörre majdnem mindig elsuhantam mellette a kocsival, annyira nehéz megtalálni, megjegyezni a lejáratot hozzá. Reménykedtem, hogy ez talán meg is védi a kis öblöt, és ilyen "felfedezetlen" marad mindörökre... Hát nem így történt.

Természetesen vasárnap is elcsúsztam mellette, de most nem azért mintha nem tudtam volna hol keressem. Amikor visszafordultam, már rájöttem mi a baj. Egy hatalmas, rusnya építkezés takarta el a volt lejáratot, és döntötte romba minden álmomat a szép és érintetlen öbölről.

A tábla tanúsága szerint 2011. márciusában egy hotelkomplexum nyílik itt, meg kell hagyni, példamutató gyorsasággal. Ha nem egy szép, szívemhez nőtt partszakasz tönkretételével járna ez, egy szót se szólnék. És hát nyilván a hotelvendégek ezt nem is fogják érzékelni, talán még az öböl megmaradt szépsége is lenyűgözi majd őket. De az apró felfedezéseknek, az üdítően lakatlan, pihentetően elzárt kis partszakasznak vége, és az a benyomásom, ezek a növekvő turizmus, az itt is mindent behálózó profithajhászat miatt egyre inkább eltűnőben vannak...