A shisaa (ejtsd sísza), ez az oroszlánra, sárkányra, pekingi palotakutyára is emlékeztető állat kerámia- vagy faragott kőszobor formájában mindenütt látható Okinawán. Lakóházak cseréptetején, épületek bejáratánál, még a hivatalokon, középületeken, egyetemeken is ott ülnek. Védőszellemet képviselnek, eredetük Kínába nyúlik, ahol "komainu" (oroszlánkutya) néven ismerik, és szintén őrző-védő szerepet töltenek be.

A legenda szerint egyszer régen a Kínából visszatérő riukiu követek hoztak magukkal egy nyakláncot, amelyen ez a kis kínai figura lógott. Megtetszett a riukiu királynak, és állandóan magán viselte. Akkoriban a Naha kikötőnél, a folyótorkolatnál egy szörnyűséges tengeri sárkány garázdálkodott, és rendszeresen elragadott valakit a helyi lakosok közül. Egyszer a király épp arra járt, amikor újabb sárkánytámadás történt. A lakók mind rémülten elszaladtak és elbújtak, egyedül a falu sámánja (noro) maradt bátor, és egy előző álma alapján utasította a királyt, hogy vegye elő a nyakláncát és tartsa magasra a kis oroszlánfigurát. A király a parton állva így tett, és farkasszemet nézett a sárkánnyal, kezében a figurával. Abban a pillanatban hatalmas, mennydörgésszerű morgás, üvöltés hallatszott a környező hegyekből, és az égből egy óriási kőszikla hullott le, pont a megfélemlített sárkányra. Azon nyomban kilehelte a lelkét, és teste kővé változott; ezt és a sziklát azután benőtte a növényzet - a tömb azóta is látható a Naha-beli Ohashi híd mellett. Innentől kezdve szerte a Riukiu Királyságban a kis nyakláncfigurát mintázó oroszlánokat faragtak mindenhol, és kirakták a házak elé a sárkányok veszedelme ellen.

Régebben a riukiu parasztházakon a tetőn csak egy shisaa csücsült, manapság azonban többnyire párosával láthatjuk őket a kapuk két oldalán. A bal oldalinak mindig csukva van a szája, míg a jobb oldalinak nyitva; a csukott szájú bent tartja a jó szellemeket, a tátott szájú pedig vicsorogva elüldözi a rosszakat. A hiedelem a nemüket is meghatározza: a csukott szájú a nőstény és a nyitott a harcos hím.

Dél-Okinawán, Kochinda járás Tomori nevű falujánál van egy híres nagy, másfél méteres kőoroszlán. A történet szerint 1689-ben faragták a riukiu korallmészkőből. Korábban a faluban rendszeresen pusztított váratlan tűz, amely újra meg újra szinte teljesen megsemmisítette a hagyományosan fából épült parasztházakat. A falu sámánja végül arra jutott, hogy a tüzeket a közeli Yaese hegyben lakozó sárkány okozza, és azt tanácsolta a falusiaknak, hogy állítsanak a heggyel szembe egy akkora shisaa-t, amekkorát csak tudnak. Így faragták meg a kőoroszlánt, amely azóta is ott áll; a faluban tűznek évszázadok óta híre-hamva sincs.

A tomori kőoroszlán történetének azonban itt még nincs vége. Ugye sokat írtam már a hírhedt Okinawai Csatáról; nos, ez az "Acéltájfunnak" (Typhoon of Steel) is "becézett" szörnyűség (a 2. világháború egyik legvéresebb, legértelmetlenebb ütközete, amely 150 ezer okinawai civil életét követelte) minden szemtanú és túlélő szerint teljesen átalakította Okinawa szigetének képét. Hegyek tűntek el, folyók medre változott meg, és természetesen házak, falvak, kastélyok, évszázados várak semmisültek meg, váltak a földdel egyenlővé a három hónapon át tartó szakadatlan bombázás és ágyúzás alatt. És ebben a pusztító viharban hihetetlen módon állva maradt a tomori kőoroszlán! Ezt korabeli felvételek bizonyítják, a domb, amelyen állt, csupaszra leégett, csak a fák csonkjai meredeztek az ég felé, és kétségbeesésükben végső menedéket kereső katonák (japánok és amerikaiak, felváltva) bújtak a kőoroszlán mögé. Masahide Ota megrázó felvételekkel kísért tömör összefoglalójának ("This was the Battle of Okinawa") címlapjául választotta az egyik ilyen képet.

A tomori kőoroszlán, dombján egy szerény parkban meghúzódva, lövedékek nyomaitól lyuggatva ma is hirdeti, bizonyítja a shisaa-k őrző-védő erejét.