Ez a dátum minden bizonnyal bevonul a történelembe, legalábbis ami Japán természeti katasztrófáit illeti.

Tegnap koradélután az egyetemi laborban, ahol dolgozom, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy nagy csend uralkodik el a kollégák között. Néhányan a közös, nagyképernyős számítógéphez siettek, és gyorsan pötyögtetni kezdtek a klaviatúrán, mások kimentek a szobából telefonálni. Az utcáról behallatszott a hangszórók hangja, melyekből nyugodt, de erős, sürgető hangon jött valamiféle üzenet...

Nem kellett sok idő hozzá, hogy rájöjjek, nagy baj van valahol. Elsőnek egy aggódó dél-afrikai üzenet rázott fel a Facebook-on lévő ismerőseim közül, hiába, ez a globális komputervilág! Rámentem a hírekre, a Japan Meteorological Agency honlapjára, és ez a kép fogadott:

Jelmagyarázatként csak annyit, hogy a színek a földrengés erősségét jelzik, a lila a legerősebb, és hát piros is van bőven. A JMA szerint a 14:48-kor becsapódó rengés 8,9-es magnitúdójú volt, ami 150 éve a legerősebb Japánban! (ld. "A Tokai földrengés" c. bejegyzésemet) Ha az 1995-ös kobei rengéshez hasonlítjuk, ami majdnem 5000 emberéletet és 100.000 hajlékot követelt, az 7,3-as magnitúdójú volt. A skála logaritmikus, tehát minden 1,0-nyi fokozat 10-szer erősebb hatást jelent az előzőnél... El lehet képzelni, mint jelent a 8,9-es? Aligha. Íme néhány fénykép.

Házak dőltek össze, kábelek, vezetékek, csövek szakadtak el, utak gyűrődtek fel, tüzek ütöttek ki, autók, emberek sodródtak el. A legrosszabb azonban nem ez, mert a japánok évszázadok óta fel vannak készülve a földrengésekre, és a legtöbb óvatossági intézkedést betartják, tudják, hogyan építkezzenek. A tokiói toronyházak most is mind kilengtek, inogtak, de egy se dőlt össze!

A pontosan 14:48-tól 14:51-ig tartó nagyon erős földrengés epicentruma körülbelül 130 km-re keletre volt a Honshu szigeten fekvő Sendai várostól, 24 km mélyen a tenger felszíne alatt. És ez már sejteti a következményeket, amellett hogy azóta is folyamatos, néha szintén erős (6-os) utórengések jönnek, a legfélelmetesebb ráadás mégis a cunami, a szökőár. Japán azonnal kiadta a cunami-riadót, és ez az, ami már minket is érintett itt Okinawán. Ezt lehetett hallani a hangszórókból, és - mint később megtudtam -, ennek alapján ki is költöztették például a tengerparti katonai bázisok egy részét (Kadénát, Camp Hansent), és a parti lakosságot is szirénázó rendőrautók figyelmeztették. Szerencsére végülis a mi szigetünkre nem érkezett igazi árhullám, magassága már a fél métert sem érte el.

Az alábbi térképek szerint lehetett nyomon követni a cunamit:

Okinawa a bal alsó tájékon a kék és sárga korong együtt, tőle még balra, Tajvan felé Ishigaki (sárga), Iriomote és Yonaguni (kékek) szigetei vannak.

Ez a két térkép még szemléletesebb, a jobb oldalin a terjedés sebessége is látható (állítólag 800 km/órával száguld a szökőár!):

A cunami hatása Honshu szigetén, a keleti partvidéki tartományokban (Iwate, Miyagi,  Fukushima, Ibaraki) iszonyatosan romboló volt. A helyenként 10 méter magas (!) szökőár hidakat, kikötőket mosott el, hajókat, csónakokat vitt magával, elöntötte a parti településeket, megállíthatatlanul hömpölygött kilométeres mélységbe a szárazföld belsejébe, a szántóföldekre, a völgyekbe, a házak közé, az utakra, a repterekre, mindenhova... A tévében folyamatosan sugárzott hírek szerint óránként megy fel a halottak száma: jelenleg 1300-nál tart. De hogy mennyien vesztették el házukat, értékeiket, az szinte felbecsülhetetlen, biztosan több tízezres szám.

Ez egy hihetetlen örvény légifelvétele, a cunami "lecsendesedése" után:

A földrengés által súlyosan érintett területeket az alábbi térkép mutatja. Narita nemzetközi repterét tegnap teljesen lezárták, és látszik, hogy bizony Tokió is jelentősen érintett volt...

A japán televízió ma, szombaton is folyamatosan mutatja a mentési munkálatokat, a takarítás megkezdését, a károk helyreállítását. Hihetetlen a japán nép fegyelmezettsége, munkabírása és ereje, bátran állíthatjuk, hogy az évszázad katasztrófáján is elképesztő lelki és fizikai erővel lesznek úrrá. Csak ne jöjjön újabb!

Frissítés: 4 nappal később, március 16-án.

Öt nappal vagyunk a nagy földrengés meg az azt rögtön követő szökőár után. A bajt tetézte a Fukushimai Atomerőműben bekövetkezett robbanás (talán négy is, egymás után), amelyek több reaktorblokkot érintettek. Szerencsére nem a magok robbantak föl, szó sincs tehát leolvadásról ("meltdown") vagy Cserrnobilről, ezek az erőművek különben is teljesen más rendszerűek. Csernobilban túlszaladt a láncreakció, kigyulladt a grafit, és a fölrobbant hasadóanyag felszállt a sztratoszférába... Itt a láncreakció (maghasadás) már a földrengés pillanatában azonnal automatikusan leállt. Mivel ezzel az erőmű energiatermelése is abbamaradt (és a kívülről érkező áramot meg elvágta a vezetékek pusztulása), a továbbra is még hőt termelő radioaktív izotópok hűtésére használt víz keringetéséhez beindultak a dízelgenerátorok; ezeket azonban tönkretette a pár perc múlva érkező cunami. Erre elárasztották az egész erőművet tengervízzel; amivel ugyan kerül ki radioaktív sugárzás a környezetbe (megszűnt a zárt rendszer), de csökken a lehetősége, hogy a hasadóanyag szigetelése elolvadjon. A robbanások azért következtek be, mert fölszabadult hidrogén, és az a levegővel éritnkezve robbant... de a reaktormagon kívül! Továbbra is küzdenek a hűtéssel, és biztos ami biztos kilakoltattak mindenkit az erőmű 30 km-es körzetéből.

A földrengés és a cunami után eltűntek (és hát ezzel valószínűleg az áldozatok) száma már 13000, a magnitúdót utólag 9,0-ásra módosították... Az utórengések folyamatosak, 6-os, 6,5-es is volt Tokióban, sőt attól délebbre is. A japánok nem pánikolnak, bár az üzletekben fölvásárolták a vizet és az élelmiszert, és a benzint is a benzinkutakból. Az üres rizsespolcokon csak egy "elnézést a kényelmetlenségért" felirat díszlik...

A Facebookon alakult egy "Japánban élő magyarok" oldal, ahol többnyire egymást nyugtatgatják hazánkfiai, körülbelül 60 tagja van. Köztük a katasztrófához egészen közel lakók is, és példa értékűnek tartom Ikematsu-Papp Gabriella alábbi bejegyzését:

"Ferjemmel Fukushima prefektura Iwaki varosaban elunk, az oceantol 6, az eromuvektol 40 km-re. A penteki renges 6-os erossegben ert minket, az epuletekben karok keletkeztek, de a tsunami elkerulte a mi varosreszunket. Az aram- es gazszolgaltalas zavartalan, viz nincs, vizfelvevohelyrol toltottunk fol ket hetre elegendo keszletet. Az uzletek elelmiszerkeszlete szinte nulla, az utcakon madar se jar. Nem veszelyes a sugarzas, de azert mi is bezarkoztunk. Utorengesek folyamatosak. Az emberek nyugodtak."

Frissítés: március 21-én

Most jöttem vissza egy 5-napos kirándulásról, a déli Yaeyama-szigetekről, Kohama-jimáról és Taketomiról (róluk persze külön bejegyzés készül). Ami ide kívánkozik, az az, hogy ott lent, de egész Japánban sem állt meg az élet, süt a nap, az emberek teszik a dolgukat, a tévében már reklámok, rajzfilmek, sporthírek is mennek. Persze az atomreaktor környéke még mindig elsőrendű fontosságú, sajnos időközben megjelent a sugárzó cézium az ivóvízvezetékben, a zöldségekben és a tejben is. Tokióban is mérnek sugárzást, de egyes vélemények szerint ez lehet, hogy azért van, mert sugárzás (kis mértékű, egészségre nem veszélyes) eddig is volt, csak sose jutott senkinek eszébe mérni...

A reaktormagot már nem helikopterekről, hanem rendes tűzoltóautókból locsolják (hűtik), amelyek láncba állva a tengerből szívják a hideg vizet. Úgy tűnik, lassan felülkerekednek a nehézségeken.

Frissítés: március 25-én

Csak egy képsor arról, hogy milyen sebességggel folyik a helyreállítás: