Az ötnapos kiotói konferencialátogatásom keretében ellátogattam Kobéba, ahonnan könnyen elérhető vonattal a világ leghosszabb függőhídja. Ez a híd, hivatalos nevén az Akashi Kaikyo O-Hashi Honshu szigetét köti össze a Shikoku nagy szigethez kapcsolódó Awaji-jima szigettel, azaz Kobe városát Iwaya városával, a forgalmas Akashi-tengerszoroson át. Lényegében a Honshu-Shikoku autópálya része, csak közúti forgalom zajlik rajta, és magáért az átkeléshez is külön fizetni kell járművenként 2300 yent.

Hossza a két, a tengerbe állított felfüggesztő pillér között majdnem 2 kilométer (pontosan 1991 méter), míg a híd teljes hossza a 4 kilométert közelíti (960 + 1991 + 960, összesen 3911 méter). Ezzel a Gyöngy-hídnak (Pearl Bridge) is becézett óriás a világ leghosszabb felfüggesztésú kábelhídja, utána a dániai, szintén két szigetet a tengeren át összekötő Storebælt híd következik 1624 méterrel. A híres san franciscoi Golden Gate híd felfüggesztett hossza "csak" 1280 méter. (Összehasonlításul: a budapesti Erzsébethíd szintén látványos íve 290 méter.)

Mind a kobei, mind a dániai híd 1998-ra készült el, lényegében hasonló technikával. A tengerbe állított, 298 méter magas pillérek (tehát mintha az Erzsébethidat a hegyére állítanánk...) egyenként 350 ezer tonnányi beton alapon állnak, és összeségében 300 ezer kilométer (!) hosszú, több mint 36 ezer drótszálból összefont, 112 centiméter átmérőjű acélkábelt tartanak, amelyen maga a hídtest lóg.

Az építményt 1988-ban kezdték el építeni, és úgy tervezték, hogy 286 kilométer per órás szélviharnak és a Richter-skála szerinti 8,5-es földrengésnek is ellenálljon. Ekkor még nem tudták, hogy 1995-ben Kobét 6,8-as erősségű, több mint 6000 emberéletet követelő földrengés rázza majd meg... Az épülő hídnak két pillére már állt, de szerencsére az összekötő kábelek még nem voltak felfüggesztve - az oszlopok körülbelül egy métert mozdultak el, és a felfüggesztés terveit ennek megfelelően módosítani kellett...

A híd előtt az Akashi-szoroson kompok szállították a járműveket és az utasokat. A közlekedés meglehetősen veszélyes volt, mert a tenger itt elég viharos: 1955-ben két komp is elsüllyedt összesen 168 utassal a fedélzetükön. A japánok már ekkor elhatározták, hogy hidat építenek, és először közúti-vasúti híd kombinációjára gondoltak. Az átívelés mérnöki feladata azonban sokáig megoldhatatlannak tűnt, mert a hajóközlekedés legalább 1500 méter széles tengeri útvonalat írt elő. Végül 1986-ra készültek el a tervek, és több mint 12 évig tartott az építkezés.

Évente többször, a nemzeti ünnepeken kivilágítják a hidat, ehhez 1737 lámpatestet használnak és különböző, számítógéppel programozott díszkivilágítási színeket használnak. Jelenleg naponta 23 ezer autó halad át rajta!