A karácsonnyal ellentétben a szilveszter (New Year’s Eve) már ünnep Japánban és Okinawán. Ebben az évben 2009. december 31 csütörtökre esett, 1-je munkaszüneti nap, de az egyetemen már hétfő délután, azaz 28-án szünet kezdődött, egészen január 4-ig, a rákövetkező hétfőig.

31-ére jellegzetes okinawai esti programot választottunk. Délen Itoman falunál építették fel a 90-es években a Peace Memorial Park-ot (Béke Emlékpark), amely a 2. világháború véres okinawai csatájának utolsó helyszínén, a Mabuni-dombon terül el. A park közepén egy templom van, benne hatalmas Buddha-szoborral, a templom körül emlékfalak az áldozatok (majd’ félmillió ember!) neveivel, és egy másik részen pedig kis vidámparkszerű terület, amit szilveszterkor 1,8 millió lámpa világít ki, fényfüggönyöket, figurákat, fákat díszítő látványossággal. Először ezen a szórakoztató részen kezdtük látogatásunkat, a szabadtéri koncert, tűzzsonglőr, virág- (liliom- és bougenvillea-) pavillon mellett vásári árusok, sütögetők, sörcsapok várták a tömegeket, jó hangulatot teremtve mindenkinek. Éjfél előtt fél órával átmentünk a templomhoz, ahol már készülődtek az évfordulóra: a toronyban meggyújtottak egy tűzkarikát, amelyet rézfúvósok kísérőzenéjével lassan leengedtek a még meggyújtatlan fáklyákkal várakozó megemlékezők közé. Miután fellobbant a földön rakott láng, mindenki meggyújtotta a fáklyáját, és lassan átsétált a tömeg (mintegy 300 ember) egy másik térre a templom mellett, ahol koncentrikus köröket formálva körbeálltak egy újabb, még alvó máglyarakást. A menetet ritmikus, szinte mágikus révületbe ejtő okinawai dobolás kísérte. Éjfél előtt pár perccel egy gyönyörű női hang kezdett énekelni, majd visszaszámlálni, és fellobbant a máglya. A körbenállók sorban mind hozzáérintették, majd eloltották fáklyáikat. Az eső lassan elkezdett cseperegni, közben szólt a japán himnusz, és a templom másik oldalán álló harangot összesen 108-szor megkongatták. A 108-as szám a japánok számára mágikus jelentésű, a fájdalom, a belső problémák, mély érzelmek felszínre hozását, kiadását, megkönnyebbülését jelenti. Az egész jelenet egyedi és megható volt, igazán különleges szilveszter. Magában hordozta a helyi specialitást, azt, hogy az okinawaiak számára milyen sokat jelent a háború borzalmainak elkerülése és a békevágy megvalósítása.

一月一日 Japanese New Year's Song