Miután hetek óta esik az eső Okinawán, és persze a hétvégén már csak azért se süt ki egy pillanatra se a nap, gondoltam, hogy úgyis mindegy, és elindultam egy kis kirándulásra. Kudaka szigetét néztem ki magamnak, nem utolsó sorban azért, mert innen még semmilyen ikerszelvényes-adat nincsen, de persze azért is, mert ez híres szent helye az okinawaiaknak (lásd az Eredetlegenda c. bejegyzést). A legenda szerint innen indult el Amamikiyo isten, hogy megteremtse a Riukiu Birodalmat.

Nem döntöttem rosszul, alighogy elindult a hajó Azama kikötőből (zuhogó esőben), a tengerre érve hirtelen eltűntek a fejünk fölül a felhők, s a nap szikrázva szórta sugarait a gyönyörű kék égből. Visszanézve jól látszott, hogy Okinawát, a Chinen-félszigetet még mindig beburkolják a felhők.

Kudaka szigete körülbelül 5 km-re keletre fekszik Okinawa déli részétől, és maga a sziget alig másfél négyzetkilométer területű. Legmagasab pontja 17 méter, nagy részét kis megművelt földek, fukugi-ligetek és csavarpálma-bozótos borítja. A háztartások száma alig haladja meg a 100-at, a lakosok kb 250-en vannak.

A szigetet gyönyörű partszakaszok, festői öblök veszik körül.

Két új adatot, ikerszelvényesfajt találtam, mindkettő valószínűleg behurcolt, hiszen a szigetet a földtörténeti múltban nyilván tenger borította. Számos kegyhely, szent forrás, erdei tisztás van Kudakán, amelyeket a látogatók biciklit bérelve nézhetnek meg. Ötórás kirándulásomat az okinawaihoz hasonló, kis sült zöldséggel módosított "kudaka soba" levessel fejeztem be.