Yoron-to (vagy Yoron-jima) szigete 22 kilométerre fekszik északra Okinawa legészakibb pontjától, a Cape Hedotól. Ez a viszonylag kis távolság arra késztette a végsőkig elkeseredett okinawaiakat a 2. világháború talán legborzasztóbb (ebben a blogban sokat emlegetett) Okinawai Csatája idején, hogy úszva próbáljanak meg átmenekülni a szörnyű vadállatoknak beállított amerikai katonák, és a sajnos tényleg elvakult szörnyetegeknek bizonyuló főszigeteki, császári japán katonák elől.

Amikor a háborúnak vége lett, Okinawa szigete amerikai felügyelet alatt maradt egészen 1972-ig, így addig Japán legdélebbi része Yoron-to lett. Amikor már kezdtek rendeződni a dolgok, ide utaztak a japánok szabadságra, hiszen itt nyáron a tenger kellemesen meleg, és minden olyan délszaki, egzotikus volt. A 60-as években ez a "délies" szemlélet odáig fejlődött, hogy Yoron a görögországi Mikonost választotta testvérszigetének, és épületeiben, vendéglátásában megpróbált kicsit "mediterrán" lenni. A műholdképen jól látszik, hogy milyen szép, szabályos korallzátony veszi körül a szigetet; ezen belül, a csendes lagúna igazán kellemes és veszélytelen fürdőterület.

A japán turistaáramlatnak megfelelően az addig meglehetősen elmaradott kis sziget jelentős fejlődésnek indult. 1962-ig még elektromos áram sem volt a szigeten - ez persze a mai fiataloknak ugyanúgy történelem, de én akkor már 4 éves voltam! Villany nélkül élni? Elképzelhetetlen lett volna gyerekkoromban.

A valóság azonban az, hogy Yoron nagyon különbözik Japántól, még ha a főszigeteki Kagoshima Prefektúra legdélebbi része maradt is mindmáig. A vallási, népi szokások, énekek, ételek, mind sokkal inkább az okinawaihoz hasonlítanak, de a nyelv maga még attól is jelentősen különbözik. Japán turistaismertetőkben előszeretettel írják (bizonyítva Japánhoz tartozását), hogy az okinawai nyelv a japánnak a "dialektusa"; hát ez csak annyiban igaz, hogy ugyanahhoz a nyelvcsaládhoz tartoznak (mintha a finn és a magyar egymás "dialektusai" lennének). Viszont az már tényleg igaz, hogy a yoron nyelv (vagy ahogy ők hívják: a Yunnu Futuba) az okinawainak dialektusa, és ezek együtt a nagy és változatos riukiu nyelvek közé tartoznak.

1972-ben Okinawa és a délebbi szigetek az amerikai fennhatóság alól visszakerültek Japánhoz, létrehozták részükre az Okinawa Prefektúrát, és ezzel Yoron elvesztette "legdélebbi sziget" jelentőségét. Nem tudta felvenni a versenyt a sokkal kedvezőbb és vonzóbb, változatosabb adottságokkal rendelkező Okinawával, így a hotelek, a vendéglők, a strandok lassan elnéptelenedtek, és Yoron kénytelen volt újra a mezőgazdasághoz, halászathoz fordulni megélhetéséért. Területe kb. 20 négyzetkilométer, legmagasabb pontja 98 méterrel van a tengerszint felett, lakosainak száma körülbelül 6000.

Talán az egyik legszebb partszakasz a Yurigahama Beach; ennek az a különlegessége (a műholdképen a keleti oldalon van), hogy nyáron, alacsony tengerjárás idején egész komoly homokpad emelkedik ki a lagúnában a tengerből. Ide aztán néhány órára kiköltöznek a fürdözők, hogy zavartalanul élvezhessék a vizet és a napfényt.

Aztán jött a komp, és mi mentünk vissza Okinawára, ahol a Motobu-félsziget kikötőjében zuhogó eső fogadott. Patakokban csorgott le a víz a kikötő párkányáról...