A március 11-i földrengés a japán történelembe a "2011-es Csendes-óceáni Tohoku Földrengés" néven (The 2011 off the Pacific coast of Tohoku Earthquake) vonult be. A Sendai városhoz közeli, tenger alatti epicentrumú, 9,0-es vagy 9,1-es erősségű katasztrófa a nevét a Honshu-partvidéki Iwate, Miyagi és Fukushima prefektúrákat magába foglaló Tohoku-régióról kapta. Róla szóló bejegyzésem után rögtön kaptam a kérdéseket: ez ugyanaz, mint a rémséges Tokai Földrengés? Bekövetkezett tehát a rettegve várt katasztrófa?

A Tokai Földrengésről korábban írtam, de azt a bejegyzést most egy vadonatúj Nature-cikk alapján frissítenem kell. Az "Itt az idő, hogy felrázzuk a japán szeizmológiát!" (Shake-up time for Japanese seismology) című cikkben megkérdőjelezik az ún. Tokai Földrengéshez kapcsolódó, 20 éve tartó előrejelzéseket, azok megbízhatóságát és lényegében feleslegesnek tartják a rájuk fordított energiát, félrevezetőnek a hozzájuk fűződő reményeket, miszerint egyáltalán bármilyen módon meg lehetne előre jósolni a földrengést.

Mint az leírtam, a Tokai Földrengést Előrejelző Projekt (Prediction of Tokai Earthquake) a Tokiótól délre fekvő csendes-óceáni Tokai Lemeznek az elmozdulását figyelő, 1979 óta  fenntartott intézkedési terv, amelynek célja az, hogy megpróbálja felkészíteni Japánt egy várhatóan a 2010-es év tájékán bekövetkező hatalmas, minden eddiginél nagyobb földrengésre. Folyamatos mérésekkel, szeizmológiai állomásokkal figyelik a földkéregben zajló folyamatokat, hogy a korábban 1498-ban, 1605-ben, 1707-ben és 1854-ben ebben a régióban bekövetkezett óriási földmozgások periodicitására alapozva megpróbálják előre jelezni a várhatóan nemsokára bekövetkező újabb, pusztító erejű földrengést. A Japan Meteorológiai Szolgálat honlapján külön ablak szolgál arra, hogy adott esetben azonnal friss információt adjon az esetleges katasztrófát előrejelző eseményekről.

A Nature-cikk írója (Robert J. Geller, a Tokiói Egyetem Földtudományi Tanszékének professzora) szerint mindez hiábavaló idő- és erőpocsékolás. A földrengéseket a tudomány mai állása szerint nem lehet előrejelezni, és minden anyagi és szellemi ráfordítás ellenére sem várható megbízható információ egy esetleg bekövetkező katasztrófáról. Sőt, az ilyen tevékenység inkább félrevezető, mert hiteltelen biztonságérzetet adhat a lakosságnak, s ezzel károsan befolyásolja a balesetekre való felkészülést vagy a bekövetkezett esemény kezelését. Jó példa erre a március 11-i földrengés, amely éppenséggel nem a Tokai-régióban történt, viszont valójában nem kellett volna hogy teljesen váratlan legyen, hiszen a földkéreglemezek mozgása évtizedek óta ebben a körzetben is nyugtalan. A szerző szerint épp erről a területről terelte el a figyelmet a "várhatóan a Tokai-régióban bekövetkező katasztrófa" projektje.

Geller professzor szerint az alábbi pontokban foglalható össze a tanulság:

- a japán kormánynak nyilvánosan el kell ismernie, hogy a földrengések jelenlegi tudásunk szerint nem jelezhetők előre megbízhatóan;

- teljességgel mellőzni kell a jövőben a félrevezető "Tokai Földrengés" kifejezést és a hozzá kapcsolódó megjegyzéseket;

- le kell állítani az 1978-ban elfogadott "Nagyméretű Földrengés elleni Védekezési Terv"-et, és fel kell hagyni a hozzá fűzött, rendkívül költséges "tudományos" (valójában bürokratikus) tevékenységgel.

Egyértelművé kell tenni, hogy EGÉSZ JAPÁN földrengés-veszélyes környezetben van, és a megbízhatatlan előrejelzés helyett inkább a bármikor, bárhol bekövetkezhető katasztrófa elleni védekezésre, a károk és következmények minimalizálására, a hatékony akciótervre kell törekedni és összpontosítani.