Két évvel ezelőtt - úristen, hogy rohan az idő -, amikor Okinawára érkeztem, az éjszakai utcákon az első, ami feltűnt, a számos hatalmas, templomszerű épület, élénken kivilágítva, óriási poszterekkel, reklámokkal körülvéve. "Pachinko" - ez volt rájuk kiírva, meg hozzá mindenféle szavak, "Game resort", "Sunshine", "Hollywood", "Pharaoh". Először azt hittem, valami bankhálózat, legalábbis a széles lépcsők, elképesztő bejáratok, márványszerű oszlopok erre utaltak - otthon vagy Európában minden ilyen, fényűző épület valami bankhoz tartozik...
De aztán tájékozódva meg közelebbről megnézve egyet-kettőt, kiderült mik is ezek. Kaszinószerű játékbarlangok, nyerőautomaták ("félkarú jackek") végeláthatatlan sora húzódik bennük, cigerattaszag, neonfényvillódzás, őrült zaj hömpölyög köztük. Az emberek igazából csak lézengenek, itt-ott ülnek a gépek előtt, megdöbbentően semmitmondó, üres arckifejezéssel bámulják az előttük lévő, képernyőszerű masinát. A gépezetek leginkább egy függőlegesre állított flipperjáték paneljéhez hasonlítanak, de nincs rajtuk semmi mozgó, mozgatható, billentyű vagy csapóajtó. Apró fémgolyókat kell felül beléjük dobálni (műanyagpoharakban, százasával fogják a kezükben a megszállottak), majd figyelni, hogy a golyó legurul-esik a panelen, különféle helyeken meg-megüt valamit, hangzavarral, villogással kísérve, majd eltűnik alul a lyukban. Semmi beavatkozási lehetőség az égvilágon nincsen, föl nem foghatom, hogy valójában mi az, ami megragadja ezeknek az embereknek a fantáziáját. Tiszta, élettelen, színtelen, szagtalan szerencsejáték ez, a legrosszabb fajtából.
Arra sem sikerült rájönnöm, miért hívják pacsinkónak. Úgy hangzik, mintha orosz szó lenne, mondjuk Szergej Vasziljevics Pacsinko-ról nevezték volna el, aki föltalálta ezt az emberagyat pusztító gépezetet. Nem tudom, volt-e ilyen személy valóban, de akárki is volt, aki bevezette ezt a szörnyűséget, hihetetlenül meggazdagodott rajta. Japán a fő piaca a pacsinkópalotáknak, éves forgalmuk meghaladja a 300 milliárd USA-dollárt. Ez az összeg kétszer annyi, mint japán teljes autógyártásának forgalma, és majdnem annyi, mint az egész Föld éves drogkereskedelméé!!
Mi az, ami megragadja és behálózza a pachinkójátékba belegabalyodott embert? Nem tudom, a gép maga a megtestesült passzivitás, a nyerés - azaz újabb golyók kiadásának - esélye szimplán matematikai, semmilyen stratégia vagy taktika nem létezik. Ráadásul a gépeket - állítólag - néha manipulálják is, hogy mondjuk hosszas, véletlen nyeretlen széria után mégis legyen valami, ami aztán megint odavonzza az áldozatot.
A nyert fémgolyókat vagy újra bedobálja a szegény ember, vagy zsetonokra átváltja. A zsetonokért fémgolyókat vehet (milyen fantáziadús!), vagy a pachinkón kívül, egy másik fülkében kuponokra válthatja. A kuponokért apró nyereményeket, esetleg újabb, most már közönséges boltokban beváltható kuponokat lehet kapni. A trükközésre azért van szükség, mert elvileg a pénzért való szerencsejáték tilos Japánban.
A mintegy 17 ezer pachinkópalota 90%-át dél-koreaiak birtokolják. Japánon kívül az utóbbi években Tajvanon is félelmetesen elszaporodtak a könnyű és gyors meggazdagodást (sem) ígérő paloták. Sok városban a pachinkók és környékük egyben a prostitúció, a bűnözés központjai is.
